Eltelt már lassan négy hónap... el sem hiszem, kérlek ne haragudjatok, hogy nem írtam eddig a blogomba azóta mióta visszakaptam a hajam, de meg fogjátok érteni miért is történhetett ez. Viszont most írok, azért megjegyezném, hogy ezt azért is teszem mert sokan megkerestetek üzenetben, hogy…

Utolsó utáni nagy és talán már végső elkeseredésemben felhajtottam a mindentudás egyik nagy lexikonját a youtubeot, ne kérdezzétek, hogyan lehet már ilyen „szintre” eljutni, de remélem ha eddig figyelemmel kísértétek a történetemet akkor talán megértitek azt, hogy már mint a sarokba szorított kutya…

Egy meleg nyári napon sétáltam a hajbeültetéssel foglalkozó intézmény felé, előszőr természeten csak azért, hogy felmérjék a helyzetemet és, hogy végre valaki szájából már hadd hallhassam: „Igen Norbi, visszakaphatja a haját”, vagy valami hasonlót. Dr. Sikos fogadott, elmondások és mások beszámolója…

Hol is kezdhetném a történetemet? Tudjátok mindig belekezdeni nehéz egy esszé, házi dolgozat, cikk, jelen esetünkben blog bejegyzésbe, főleg ha az a történet életem egyik legnagyobb félelemet és az azzal való megküzdését részletezi, de csapjunk is a lovak közé. Valódi nevemet egyelőre nem szeretném…